HEATHER DESTINY HENDERSON/MARDEKÁR

alapok

teljes név || Heather Destiny Henderson
becenév || nincs
nem || nő
születési hely, idő || Norfolk; 1982, November, 11
kor || 15
faj || véla
vér || arany



a múlt

Azt várjátok, hogy meséljek magamról? Hogy tehetném ezt, mikor nem emlékszek tisztán a múltamra? Zavaros képek folynak le előttem valahányszor, arra gondolok, milyen volt az életem kiskoromban. Egy homályos kép, egy halk nevetés foszlány, majd sikolyok, léptek zaja és vér mindenütt. Ennyi, amit mostanság össze tudok szedni az agyammal. A szüleim meghaltak. Kicsi voltam és a sokktól ledermedve néztem végig a szüleim halálát a nővéremmel együtt. Nem tudom kik tették. Azt sem tudom mi okból. De amikor, apám húga ránk talált, én csak sokkosan néztem a hallott szüleimre. Állítások szerint. A Szent Mungóba kerültem. De én erre nem emlékszek, amint arra sem, hogy pontosan mi történt azon az éjjelen. De, hogy bosszút akarok állni bárki is legyen az a gyilkos, abban biztos vagyok. Így gyermekkori éveink csendesen, szomorkásan és komoran teltek. Lehet, hogy azért nem emlékszem a részletekre, mert nem akarok. Csak az a furcsa, hogy mások emlékeit meg látom... és hogy mikor jöttem rá erre? Nyolcadik évemet tapostam és kezdtem otthon érezni magam Cassidy néninél. Kezdtem őt tekinteni, anyámnak és nem azt, aki egyszer régen meghalt. Nevelőapám nincs, Cassidy néni elvált tőle és csak Caleb a mostohabátyámat nevezhetem még családomnak, akit nagyon szeretek, de egyszer halálfaló lesz és ez biztos. Na és persze ott van a nővérem is.

Mint, minden gyerek társaságra, játékra vágytam. De a többi kiskorú mind elfordult tőlem. Egyedüli megváltást csak a nővérem hozott hosszú ideig. De amikor eljött az ideje a Durmstrangba jelentkezett. Így kénytelen voltam egyedül játszani. Akkor változott meg mindez, amikor egy lány telepedett le mellém egy kis patak partján és barátságosan hívott játszani. Megérintette a karomat, engem pedig képek öntöttek el. Emlékek, amik nem az enyémek voltak. Egy kisbaba, amint a szülei fölé hajolnak, majd nevetgélve játszanak vele. Egy összejövetel, ahol sok ember zagyvaságokat beszél, amit a lány emlékeiből nem értett semmit. Elsorolhatnám, még mennyi emlék pergett le a szemem előtt, abban a pillanatban, amikor a lány hozzám ért. De nem azért írom ezt, hogy halálra unják magukat egyesek. Aranyvérű lévén, pontosan meg kellett tanulnom az illemet, tánc, ének, zeneórákra jártam, így kitűnően be tudnék illeszkedni a társaságba, ha... és itt a ha. Ha nem lenne tömegfóbiám. Nem tudom mikor alakult ki. De mióta az eszemet tudom rettegek a tömegtől. Elveszettnek és rosszul érzem magam. Ha egy tömegbe kerülök, elgyengülök és ha rövidesen nem sikerül távol maradnom az emberektől ájulás lesz a vége.

Mikor levelet kaptam a Roxfortból természetesen örültem. Biztos voltam benne, hogy felvesznek, bár a varázserőm mindeddig rejtve maradt, semmi érdekes dolgot nem tudtam vele kezdeni. Középszintű tanulmányaim ezt mutatják, hiszen hiába gyakorolok, képtelen vagyok jobb tanulóvá válni. Kerülöm az embereket. Igen, nem akarok szégyen tárgya lenni, hogy egy egyszerű lebegés bűbájt is hónapok múlva sikerült elsajátítanom.


jellem

Visszahúzódónak, szorgalmasnak, kitartónak lehet nevezni. Általánosságban véve kedves, de nem igazán szeret emberek közelében lenni. Van benne elfojtott düh, amit nagyon mélyen elrejt magában, ezért még ő maga sem tudja, hogy a mágiája is el van rejtve.

apróságok

mindig || csend, nyugalom, egyedüllét, éjszaka, sötétség
soha || tömeg, nyavalygás, az ha nem sikerül neki valami, azok akik megölték a szüleit, zaj, nyilvánosság
dementorok || azok az emlékek, amit másoktól látott és szörnyűek.
mumus || tömeg
titkok ||
- a mágia ott van benne de mélyen elrejtve és kitörni kész
- szeretne társaságot
- ha megérintik/megérint valakit akkor látja a múltját.
rossz szokás ||
-csavargatja a haját ha zavarban van
- harapdálja az ajkait ugyan emiatt
- ha tömeg közelébe kerül rosszul lesz (bár ez nem igazán jellemző)

a család

apa || Christopher Henderson, 25 éves korában elhunyt, aranyvér. Nevelő apjának húga Cassidy Henderson, 36, aranyvér
anya || Irish McCreddy, 24 éves korában elhunyt, aranyvér
testvérek || egy mostoha báty Caleb Moral, 17, aranyvér és egy nővér Vikitria Alexis Henderson 16 aranyvér
családi állapot || egyedülálló
állatok || nincs


külsőségek

magasság || 165cm
tömeg || 54kg
rassz || európai
szemszín || barna
hajszín || barna
különleges ismertetőjel || nincs
kinézet || Hosszú barna hajú, barna szemű lány, karcsú, általában sötétebb ruhákban jár, átlagosnak lehet mondani.
egészségi állapot || tömegfóbia


a tudás

varázslói ismeretek || semmi extra. semmiben sem kiemelkedő, de szereti az átváltoztatástant
mugli képzettségek || zongora, éneklés.
pálca típusa || 11 hüvelyk, cseresznyefa, sárkányszívizomhúrral
különlegesség || ha megérintik/megérint valakit látja a múltját (de szerintem ezt már mindenki untig tudja)

szerepjáték-példa

*Reggel. Egy újabb reggel, egy újabb nap, amit végig kell szenvednem a tömegtől rettegve. Felülök az ágyamban és ránézek az órára, aminek a foszforeszkáló számlapja azt mutatja, hogy bizony hajnali fél öt van. Kelletlenül kikászálódok az ágyból és még csak alig hajnalodik. Fáradtan megyek a fürdőbe elintézni mindennapi dolgaimat, zuhanyzás, fogmosás, öltözés stb. Majd még mindig egy kicsit álmosan kilépek a hálókörletemből és megyek a nagyterembe. Ezt az időpontot szeretem. Nincs senki a folyosókon, hiszen ki lenne olyan őrült, mint én, hogy felkel ilyenkor? Meg van rá az okom. Csendesen érek a nagyteremhez és szerencsére kifigyeltem, hogy a manók ilyenkor terítenek. Igen, ismerik a korán kelő diákokat, és így ezzel nekik kedveskednek. Alig-alig lézeng valaki, és senki nincs a mardekár asztalánál. Elégedetten lehuppanok az egyik székre és egy pirítóst a tulajdonomba véve kezdem el rágcsálni. Közben teát iszogatok és, mintha mi sem lenne természetesebb tankönyvet veszek elő és olvasni kezdem. Nekem meg kell dolgoznom azért a nyamvadt közepesért és ezért hajtok minden áldott nap. Ki értené ezt meg? Senki úgy érzem. Lassan, ahogy telik az idő a többiek is szállingózni kezdenek befelé, így felkapva még egy pirítóst, amit most kivételesen megkenek vajjal, felkelek és komótos léptekkel megyek az udvarra, hogy a maradék reggelimet ott fogyasszam el. Hát nálam, mindig így kezdődik a nap. *